Megfordulás

Kép forrása: https://colore.hu

Előfordult , hogy valakivel vitatkoztam arról, hogy mi az asztrológia? Rengetegen vannak azon a véleményen , hogy : csak egy út, a sok közül, mindenki maga dönti el, hogy jó-e neki? Számtalanszor volt róla szó, hogy nem út, hanem a megváltáshoz vezető egyetlen olyan eszköz, pontosabban térkép ahhoz, hogy az igazság útján maradhassunk. Az igazi úton. Nem az önámítások útjain.Azért jó, ha van térkép, hogy ne tévelyegjünk, hanem egyetemesen tájékozódjunk afelől, merre van és hogy néz ki az önmegvalósítás. Nem az anyagi alapú önmegvalósítás, hanem a szellemi.

Mindig nagyon idegesített ez a hozzáállás, hogy az asztrológia út lenne, hogy irányzat lenne és még ki tudja mi minden lenne. Sokáig nem tudtam megragadni miért is idegesít pontosan a sok elnevezés. Csak azt éreztem, hamis, most viszont alá tudom támasztani, hogy miért. Végképp nem irányzat, hanem irányultság . Odafordulás. A sors igazi útjára való ráfordulás. Tengelybe kerülés.Térkép ahhoz, hogy saját utunkat járjuk, azon vándoroljunk a beteljesülés, a megváltás irányába.

Amikor ezt megértettük, el lehet jutni ahhoz a felismeréshez, hogy a logika megfordul. Már nem az anyagból indul ki az ember, hanem a szellemből.Akkor van az ember jó úton. Másképp csak tévelyeg összevissza a sors fonalában.

Ez az illető, akivel vitattam a dolgot, azt emelte ki, neki azért nem szimpatikus az asztrológia és azért nem olvasta el behatóan a horoszkópját, mert azon az elven van, hogy neki ne mondja meg más, hogy mit kell csináljon az életében. Ezt még mástól is hallottam, de kissé árnyaltan. Pl: ne szóljanak bele az életébe, mert akkor valami nagy baj lesz. Ne mossák ki az agyát, ne magyarázzanak bele és mellé, ne mondják meg az embernek, ha nincs rákészülve , hogy mi a baja, mert abból még nagyobb baja lenne. Nem tudom mi baja lenne? Esetleg nem látják majd ugyanúgy a maguk életét, nem marad akkor is rájuk a saját életük, megfosztja az asztrológus a szabad belátástól? Nem érthető. Abból, hogy valakit felvilágosítanak, csak két dolog származik, szerintem. Vagy elengedi a füle mellett vagy felébred. Az első sem rosszabb, mint ami addig volt, a második meg egyenesen jó. Maradjunk annál a megfogalmazásnál, hogy "ne mondja meg más a "tutit".

Az az érdekes, hogy ha utánagondolunk, folyamatosan más mondja meg a tutit - például az orvos, a természettudós, a fogyasztási tanácsadó, egyéb tanácsadók, politikusok, lelkiatyák, szomszédok, rokonok,stb- amikor kényesek és lusták vagyunk ahhoz, hogy önerőnkből és kitartással utánajárjunk a háttér-információknak és megértsük, mit üzen a saját sorsképletünk. A horoszkópunk az egyetlen dokumentum, ami nemcsak, hogy egyedül rólunk szól, hanem aminek a segítségével VALÓBAN ÖN-RENDELKEZÜNK és nem kell hozzá másnak a tudása. Az egyetlen eset, amikor tényleg nem más mondja meg, mit kell tennünk, hanem mi látjuk, láthatnánk meg. Ameddig nem tájékozódunk, addig tájékoztatnak. 

Az asztrológus csak a szimbólumokat fejti meg, fordítja le, nem a hasából mondja az információt és nem akkor találja ki, mit mond a képlet. Azok a szimbólumok akkor is azt jelentik, amit, ha nem fejti meg senki. Azt hogy mit tegyünk, abban legfeljebb tanácsot ad az asztrológus, amit nem kell vizsgálatlanul bevenni, hanem utána kell nézni mindennek, amíg saját meggyőződés lesz.

Felmerülhet a kérdés, hogy hol van az önátverés, amit nem vesznek sokan észre?

Az önátverés abban áll, ha az embernek alaptalan elvárásai vannak. Akkor persze, hogy csalódhat Ha elvárja az asztrológustól , hogy mondja meg , mit tegyen,vagy ha jóslásra vágyik, akkor csalódni fog, mert meg szeretné spórolni a belátásokat és az ezt követő önmegművelést. Könnyebb valakin számon kérni, ha valami nem sül el tetszés szerint.Jobbára ehhez van hozzászokva.a modern ember. Szeretjük magunkat kiszolgáltatni, gyermekeskedni, majd kikérni magunknak, aztán ön-sajnálkozni és panaszkodni. Ehhez szoktatott hozzá a vallás (ahol egy külső istenre bízzuk magunkat) és az orvostudomány (ahol az orvosokra bízzuk magunkat). Ott, ahol valóban mi döntünk és mi kell döntsünk, az a mi sorsunk. Ehhez a képletünk, az útmutató. Itt, minden rajtunk áll. Az asztrológiai tanácsadást sem lehet alacsonyabb fokozaton emlegetni akármilyen más tanácsadásnál. Azt, hogy mennyire eredményes egy ilyen tanács, azt csakis próbatételnek alávetve lehet látni.

A kulcs abban van, hogy itt igazából le kell mondanunk minden külső segítségről és fel kell szerelkeznünk önmagunk hibáinak a javítására.. Nekilátunk a tévképzeteink legyőzéséhez. A kicsi egónkat ki kell mozdítanunk a központi helyről, ahova került és a maga helyére kell tennünk. Éppen arról van szó, hogy le kell mondanunk arról, hogy mások mondják meg nekünk mit tegyünk és le kell mondjunk a tudatlan és infantilis követéséről valaminek. Itt, meg kell értenünk és fel kell vállalnunk mindent, mert abszolút sehonnan se tudjuk megragadni a bajunk, csakis önmagunkból. Fel kell hozni, ami tudattalan, ami tudatlanság. Az ősök és a vakon követett szokások útjáról rá kell lépni a tudatos isteni útra. Az egyetemes törvényességek útjára, az egyetlen útra, ami kivezet a tudatlanságból. Akár mondja valaki, akár nem, csak ez az út vezet a megváltásba.

Mert ami tudattalan, és ott marad, elfojtás alatt, az a fizikai szinten betegségként jelentkezik és máris bízzuk magunkat az orvosra. Holott az oka a bajunknak bennünk van és rég tudjuk már, hogy az orvostudomány a felszínt gyógyítja. Kényelmesebb ez a hozzáállás. Nincs türelem nincs idő a baj okának feltárásához,miközben nem történik egyéb, csak a szenvedés válik hosszabbá. Jó nagy balgaság, a szabad információ korában, annyira lustának, közömbösnek, kényeskedőnek lenni, hogy elhitessük magunkkal, hogy nem férhetünk hozzá információhoz eléggé, ahhoz, hogy nagyon pontosan behatároljuk a problémáink háttér okait, azokat önerőből megértsük. Modern emberek szeretnek gyermekeskedni. Szüleinkről nem válunk le egészségesen, törődésnek nevezzük a beavatkozást, gondoskodásnak nevezzük a zaklatást, normális aggodalomnak nevezzük a terrorisztikus tragédiázást, dramatizálást. Sorolhatnám. Összezavarodás van már a megnevezések terén.

Szinte elvárásként merül fel sok esetben, hogy gondoskodjon rólunk valaki: pl a politikai vezetők, a pap, a tanító. Mindenhez inkább úgy állunk hozzá, hogy majd mindig akad valaki, aki kiszed a csávából. Nem merjük vállalni magunkért a teljes felelősséget. Azt képzeljük nem tudhatjuk meg azt a fontos információt,ami ahhoz kell, hogy rálátásunk lehessen az élet kerekségére, teljességére, mert az előlünk el van zárva. Holott, pont fordítva van. Minél nyíltabbak vagyunk és nem rejtünk,nem rejtőzködünk ,nem illetjük más nevekkel a problémáinkat, mint ahogy azok valójában megnevezhetőek, annál inkább láthatóvá válik a teendő.

Ahogy Hamvas mondja: "látni kell, a dolog magától értelmeződik". Csak azt kéne kérdezzük magunktól,hogy amit állítunk, amiben élünk:káprázat vagy valóság? Valóban igazán néven nevezem a problémáimat vagy ámítom magam? Zavart csinálok magamban vagy tisztázom? Akárkitől kérdezünk, magunktól kérdezünk, akárkivel harcolunk, magunkkal harcolunk. De , erről a szempontról lemondunk és más kezébe helyezzük a látást. Illetve akarjuk helyezni és elhisszük, hogy lehet is. A fogyókúrás szaki megmondja, mitől fogyunk le.Megmondja, mitől híztunk meg. Esetleg találgat.

Ha mi kutatnánk ki mitől hízunk, nem kéne fogyókúrás hókuszpókusz, mert le is tudnánk fogyni.Amiért valamit nem tudunk megcsinálni, csak annyi, hogy NEM VÁLLALJUK FEL, hanem RÁBÍZZUK MAGUNKAT másra. Recepteket várunk olyan problémára, amit csak mi magunk ismerhetünk meg teljes valójában és amire nem lehet általános recepteket gyártani. Hogyan tanultam meg ezeket látni? A magam életét firtatva.Én se vettem észre, hogy amikor nincs komoly és végleges és teljes leválás a szülőről, akkor nem egyéb történik ,mint kiszolgálásra való hajlamnak való engedés ( Rák Lilith, Szűz leszálló). Dehogyis szülői szeretetből fakadó megfontolás ez, kérem!! A szeretet egységet jelent és amikor felnőttem, a férjemmel kell egységet alkossak, nem az anyámmal, s az anyám nem velem. Az anyám nem a férjemmel , a feleségemmel, az unokáival, hanem a saját házastársával. S ha nincs neki, akkor elsősorban önmagával.

A teremtésben való igazi részvétel, az nem az öreg szülők dédelgetését jelenti, hanem gyermekek fogadását és felnevelését. Az élet továbbadását, az élet gondozását, épségben tartását.jelenti.Mint ahogy az én öregkorom se jelentheti az én gyerekeimhez való odaragadást.Olyat is halottam: azért hagyom sokat a gyerekem az anyámra, mert az neki terápia a saját csalódásai nyomán beállt nyomottságára. Ez nem felelőtlenség? Lehet ilyet beállítani valóságnak? Gyereket terápiára használni fel? Ez lenne a gyerek helye és célja?

Vagy, amit én csináltam: elhitettem magammal, hogy anyám nélkül nem tudok helytállni a saját életemben.S ő, elhitette magával, hogy neki az a dolga, hogy második feleségnek álljon be a férjemnek és nekem második élettársnak,s a gyerekem majd õ neveli. Közbe-közbe nagyon szeretett volna az egésztől szabadulni, s mégis , mikor valahogy 35 éves koromra teljesen kézbe vettem a sorsom és lemondtam mindenféle támogatásról és ragaszkodásról az anyám irányából, még ő volt megsértődve, hogy nem ragaszkodhat tovább, úgy, mint régen. Megszűnt a drog, amivel kábította magát, és rosszul lett. Kezdett látszani a hiány. Nem mindig szükséges fizikai infó (ital) a kábasághoz. Ember kábíthatja magát tévképzetekkel is. Veszélyesek a téveszmék, a káprázatok. Az újjászületésért folytatott harc kemény dió. Lassan alakul át, lassan cserélődik ki a tudattalanban a hamis minta, a hamis elképzelés.Az ember megszokja a csupa jóban való gondolkodást. Azt, hogy ennek egymagában valósága lenne. Ehhez van hozzászokva a tudattalan.

Hiába vagyunk modern korban, alapjainkban nem különbözünk a sötét középkortól. Az ember elképzelése ma is nagyban ugyanaz mint ezelőtt 2 ezer évvel.Tisztelet annak a nagyon kevés kivételnek.

Még talán rosszabb is a helyzet, mert a fogyasztói , rabló mentalitás következtében el is van az ember tompulva és lustulva.Még inkább tudatlan és még inkább alszik, mint akkor, amikor legalább alaposan meg kellett dolgozni a betevőért.

Csatában-önmagunk megváltása érdekében folytatott csatában is- csak felfegyverkezve lehet indulni. Előbb meg kell választani a megfelelő logikát, amivel alá is tudjuk támasztani érveinket. Meg kell tanulni látni, hogy észrevegyük a hamis szót. Minél edzettebbek vagyunk ebben, annál kevesebb ideig tart a csata.

Sorsképlet nélkül csak bolyongás az élet. Igazi információ nélkül csak találgatás, gyakori mellényúlás, csalódás, potyaszenvedés.

Hiába mondják hogy az asztrológia esetleg kiegészítő tudomány lenne az orvostudomány mellé, mert pont fordítva van.Az orvostudomány kiegészítő az asztrológia mellé, mert az asztrológia segítségével lesz látható a kiváltó oka a bajnak. Az orvostudomány diagnózis felállításban és sebészetben nagyszerű valami. Egyébiránt viszont sokkal jobb , ha valaki nem jut a sebészkésig, hanem már képzeletben kivágja a fertőzést és gyulladást hozó kórokozót.

Az asztrológia ismeretével az ok szüntethető meg, az orvostudomány segítségével a parlagon( tudatalatti) hagyott probléma nyomán kialakult következményt (okozatot) lehet kezelni. A kezelés nem egyenértékű az oldással.