Az archetípus tiszteletben tartása

Abban nem hazudott, hogy tényleg a jóslás mellett köteleződött el. Ilyen buta alapvetést nem engedhet meg magának olyan valaki, aki az asztrológiát komolyan veszi. Mivel az alapvetése hamis volt, az egész előadás a handabanda hiteltelen minősítés alá esett.

Lehetetlen olyan alapból indulni ki, ami kettős. Ezen belül, egyik részt pozitívnak állítani be,a másikat negatívnak azt jelzi, hogy az illetőnek az identitástudata is kettős. Ez bizony nem közelít az önazonossághoz és az archetípusok tiszta és világos átéléséhez. Eltávolít és összevissza zavar.

Szerintem nem úgy kezdődik, hogy két fajta Skorpió szellemiség (minőség) van, hanem előfordul az, amikor a Skorpió archetípusa pozitívan működik és van, amikor zavarosan, negatívan. Pici példa: a pozitív Skorpió nem foglalkozik sem gyűlölettel, sem bosszúállással, hanem pontosan leleplezi a rejtett okát mindenféle átverési kísérletnek. Amikor pozitív a Skorpió, azt mondja: ahol a titok, ott a piszok. Szimatol, mögé néz, a gyökér okát keresi a bajnak. A negatív Skorpió élvezi a szenvedtetést és a szenvedést. Rejteget, gyűlöl és bosszúszomjas,. A jelszó ilyenkor inkább az, hogy. "ha nincs úgy, ahogy én azonnal akarom, akkor ne legyen sehogy".

A napjegy esete inkább a pozitívum felé tendál (kivéve, ha gyenge, mert több negatív fényszöget kap) viszont ha Leszálló vagy Lilith van a jegyben, akkor bizony tudattalan a harmóniátlanságra való hajlandóság és ezért diszharmóniákra hajlamos szellemiségről beszélhetünk.

Természetesen soha, egyetlen jegy esetében sem lehet úgy számolni, mintha önálló léte lehetne az illető minőségnek zavaros formájában is. Ez az elképzelésfajta rengeteg esetben megrontja az életminőséget. Ha identitás értelmében vizsgáljuk, olyan ez mintha lenne egy egészséges idea és egy idióta idea. Mintha két valóság lenne, é utóbbi rendetlenségen alapulna.

Nagyon közelről volt és van szerencsém a Skorpió szellemiséggel megáldott emberekkel tapasztalatokat szerezni. Nem egyszer fordult elő, hogy úgy ült velem egy asztalhoz teázni valaki, hogy én nem tudtam, hogy ő épp azt élvezi közben, hogy hátba szúrhat. Külön élvezet volt számára az, hogy rejtetten bár, de bánthat. Neki elégtételszámba ment, hogy fölém helyezhette magát azáltal, hogy ő tudta, hogy csal, én meg nem.. Önmaga előtt természetesen eljátszotta, hogy ő semmi rosszat nem akar. Egyszerűen, elhallgatja azt, ami ténylegesen van és hagyja azt tűnni valóságnak, ami előlem el van rejtve.Természetesen ez nem vegytiszta. Keveredik az Ikrek-es pókerarccal, (kétszínűséggel) a Kosos merészséggel (bátorság helyett) és a Halak bárgyúsággal (átlátszóság helyett). Olyan az ilyesmi, mint egy ételfinomság, ami mutatós és izgalmas, csak semmi tápértéke nincs. Az embernek a gyomrára megy, ha sok ilyen étellel etetik.

Gondolkodtam sokat rajta, hogy az ilyen magatartásformát, hogyan lehet megbocsátani? Arra jutottam, hogy csak úgy lehet, hogy az illető archetípussal harmóniába lépve, ki kell mondani az illetőnek az igazságot. Csak azt, ami van. Ami megesett. Nézd, komám, mégis hogy van az, hogy miközben a boltban nyájasan mosolyogva kínálgatod a szép gyümölcsöket nekem, közben a hátam mögött enyelegsz a házastársammal? :) Erre, persze a reakció az szokott lenni, bő Halak és Rák típusú karmikus zavarral, nyakon öntve Ikrekben álló Szaturnusszal és gyenge Plútóval a négyes ház csúcsán, hogy semmi rossz szándék nem volt nála. Nem-e? Hát kinél volt? Ha szemforgató vallásos az illető, akkor csak a rajta kívül álló ördögi lénynél lehet a szándék, akitől majd az Úr Jézus elveszi. Őhelyette, aki mindezek közepette mehet előre a falnak, megfelelően a Kos leszállójának. Olyan is elhagyja az illető száját, hogy ő csak félig felelős. Na, ez is megér egy misét. Mennyire divat ez a félvállas felelősség! :) Meg is kérdeztem tőle, hogy fél füllel hall-e, fél lábbal jár-e? Hogy sikerül?

Jóvátenni az ilyesmit, ugyancsak előre lehet, személyesen. Az ember okul és megbizonyosodik, hogyan nem érdemes viselkedni és milyen az, amikor nem harmóniában, hanem diszharmóniában él saját archetípusaival. Magában és maga köré nem teremt ilyen zagyvaságokat, hanem épen, egészségesen él az idea eredeti, pozitív minősége szerint. A felületes, udvarias bocsánatkérésnek és megbocsátásnak semmi érvénye nincs, mert nem egy bálvány előtt kell a szánom-bánomat formálisan letudni, hanem kötelező átélni a roncsolás, bántalmazás súlyát. Kötelező az archetípussal a harmóniát helyreállítani.

Egészen elképesztő, ahogy az ember szándékosan vagy szándéktalanul így éli meg az őserőket. Mivel, ahogy az elején szó volt róla, az őserő maga pozitív eredendően és az egyes ember tudatlanságából származik a visszaélés, nem létezik, hogy a hosszas zagyválásnak ne lenne elemi erejű, rendeződésre törekvő kényszere. Erre szokták mondani, hogy "ki mint vet...". A saját maga számára.

Itt nem arról van szó, hogy az egészséges erő legyőz egy gyenge erőt, vagy egy (nem is létező) gyengécske, zavaros erő felülkerekedik az épen, hanem az egészséget nem lehet a végtelenségig rombolni anélkül, hogy ne menne tönkre. Egyszerűen az archetípus nem enged minőségéből és minél inkább rombolásnak van kitéve, annál elemibb erővel mutatja meg magát.

Nem utolsó sorban, érdemes felszerelkezni egy jó adag humorral, mert ennyire vastag bosszúszomjat oltó gonoszkodást, bántalmat csak erős kedéllyel lehet elviselni. Főleg, ha sokat tart, amíg kiderül.

Jó lenne, ha már valaki kiáll az embereket tanítani, elsősorban az alapokkal lenne tisztában.