Az elvek hátán lovagolva

Kép forrása: pixabay.com

Nálam a Szaturnusz és a Vénusz van a 9-es házban, a Nyilasnak megfelelő életkörben. Emellett a négyes házban van a Marsom a Nyilasban. Így születtem, ezzel az örökséggel.

Sokszor gondolok arra, leírom egy könyvben, hogy néz ki egy ember élete az igazi asztrológiai fényében. Azzal kezdeném, honnan jövök? Honnan eredek? Emberileg három generációra lenne információm, no de a metafizikai tradíció felől szemlélve, azt mutatnám be ,milyen képmását nézi bennem a Lét és én mennyire tükrözőm vissza teljességét? Mennyire tisztán és transzparensen igazolom vissza ezt a csodát?

Sárkányfejem, tehát megváltódási állapotom a nyolcas házas Halak konstellációban van. Mondhatom , nem kis feladat eljutni és megmaradni a teljesen sallangmentes isteni szeretet frekvenciáján. Törekszem nem ködben maradni és minden hibámat tisztességesen és kíméletlenül belátni és felszámolni. Amikor "elalszok" jönnek a "taslik" pontosan. Még az a jó, hogy az embernek lehet valami stabil viszonyítási lehetősége, hogy mihez képest hiba a hiba. Másképp a "minden relatív" mocsarában fuldokolna, ahogy a tudomány mellékelt ábráján élesen látható.

Ezen a tudományoskodó alapon, amit annyira szeret a modern felfogás, ma már politikailag is korrekt egy-egy semmit se érő elv.

Visszatérve magamra. ...."Csodálatos" elveim voltak. Anyámnak is. Mindenkinek körülöttem. Ezeknek az elveknek a mentén , ehhez mért életvezetés is volt jellemző. Ha kivesszük a képből a sok odafigyelés- elterelési technikát, a sok pótcselekvést, az édes mellébeszéléseket és mindazt, amit az elvek csak hozni tudnak az életbe, talán sikerül rendes és egészséges, boldog és elégedett életet élni. Mert saját , külön bejáratú elvek nélkül élni, olyan, mint púp nélkül élni.

Én nem tudtam életem közepéig, hogy pl a demokrácia az azért rossz, mert az isten nem játszik demokráciát, nem teremt kommunista elveket, semmit se játszik szabálytalanul, nincsenek elvei, nem politikailag korrekt, stb...Hanem pontos, egyenes, becsületes, stb. Ő maga az igazság szelleme. A világ világossága.

De ha a Szaturnuszom a Plútóval negatívat zár be és a Mars is ott a Nyilasban diszharmóniában van a Szaturnusszal, akkor az ember lányának vannak elvei és azokat Istennél is jobban tudja és azok mentén be is akarja bizonyítani, hogy jól lehet járni. Mert ez a jól járási kényszer is egy tetű púp tud lenni, amit az ember hordoz , miközben fordítva ül a lovon.

Az élet haladt, sok pofára esés közepette, amíg kezdett derengeni, hogy a pozitív Nyilas az, amikor az ember (már felnőtt lévén) elkezdi átértékelni, átnevelni önmagát. Így aztán vetettem le szépen egymás után az elveim. Mára egész jól felszabadultam sok elv alól és nagyon hálás vagyok , hogy úgy megtanultam a leckét, hogy amikor valaki beszél, látom, hogy elvei rabságában roskad.

Nem lehet senkitől elvenni az elveit., amíg azokból táplálkozik. Majd megcsömörlik egyszer.

Amikor már kezdett elegem lenni, a csalódásokból, mert az elveim mentén az életem egyre kuszább lett, kezembe került Hamvas írása :

"Az elvek a világon a legantipraktikusabb dolgok. Ha valaki azt mondja: az emberiséget a békéhez a demokrácia segíti, a világ azonnal felfordul. Persze, akkor is, ha azt mondja: küzdenünk kell a demokrácia ellen. Akkor is, ha azt mondja: Mindenkinek minden nap meg kell mosakodni, vagy : a világot csak a kopasz emberek kormányozhatják, vagy : módszeres ismeretből fakad a tudás. Az ilyen elv az embert a gondtalan séta örömétől megfosztja, s ha nincs séta, nincs jó emésztés, ha nincs jó emésztés, nincs tiszta kedély, ha nincs tiszta kedély, a szép élet elveszett..

....

Az elvekről való leszokás radikális módja, hogy az ember kineveti őket. Kivétel nélkül minden elvet, minden elvhű embert, saját magát is. Az elvek mindent kibírnak, még a kínzókamrát is. Nemcsak kibírják, az elv győzelme éppen a máglya. Egyedül a nevetéstől fél, de attól aztán nagyon. Ezért ha valaki valamit nagyon komolyan állít, a legjobb a szeme közé nevetni. Minden egyéb módszer csak félmegoldás.

Hogyan ismeri fel az ember az elvet? Ruhájáról. Az elv , kérem, fekete ruhában jár, papi talárban, méltóságteljesen mozog, kenetteljes hangja van és mindig hirdet. Itt van például ez az elv, amelynek neve : "A munkás emberiség tartja fenn a világot." Tegyen a fejére gyermekláncfű koszorút, a nyakába akasszon csengőt,kezébe tegyen játékbabát , húzogassa meg a talár gombjait és kiáltson rá : Kukucs! Te vagy a munkás emberiség? Meg fogja látni, hogy az elv a méregtől el fog vörösödni. Tiltakozom az ellen , szól majd, hogy ilyen komoly urat kigúnyoljanak. Mire , kérem, fogjon krétát, a fekete talár hátára pedig szép olvasható betűkkel írja fel : Ez a szamár eladó ! Az elv dühös lesz és ordítani fog. Ne ijedjen meg tőle. Tegyen ajánlatot neki, hogy játszanak egy kis piros pecsenyét.

De hiszen ez nihilizmus! Nem , kérem, fogja mondani Thoreau, a nihilizmus elv."

Nos, a mindennapokban, a mindennapi emberek vonatkozásában az elvek ugyanígy nevetségesek. Címek, rangok, rögeszmék mögött elvek vannak. Így kell, nem úgy kell, az ég kék, de kékebb is lehetne. Stb... Felelősségre vonod, egyből támad. Nem ő volt. Védekezik. Még megpiszkálod az önérzetét, támad. Pont, ahogy Hamvas Béla ábrázolja.

Nézz a tükörbe gyermeki nyitottsággal, ha tudsz. Az elvektől nem látsz egyebet, csak az embert, akit elvei kimerítenek. Fiatalon még kevésbé, de aztán egyre jobban.

Nehéz dió a Nyilas karma meghaladása is.

Keressétek azt az asztrológiát amelynek képviselői nem címekkel és eladnivalóval tetszelgő szakemberek hanem kiolvassák belőletek az elveket, amik miatt szenvedtek.