Bödőcs Tibor: A szalonnáról (Hamvas paródia)

„Hermesz ktaioi umpataio!” „Ez nem paródia, PARÓDIA!” „Apa odaégette a szalonnáját.  Én nem. Aztán cseréltünk. Odaégett a szalonnám.” (Svéd gyerekvers)    „Felkereste a tanítvány a Mestert, és megkérdezte: – Ehetek én szalonnát, Mester? – Mi az a szalonna? Egy másik alkalommal ezt akarta megtudni: – Mikor jó a tűz? – Ha nem tudod, ne kérdezd! Majd a röhögéstől megfulladt. (Délkelet-kínai kóanok)    „Elég a mottókból!”  (Balzac)   A hagyomány szerint a misztika a sült paprikával kezdődik, csak erről gyakran elfeledkezünk! A bűntudatnak nem a szalonnaszezon kellős közepén van itt az ideje, az örökkévalóságot nem érintik a szívkoszorúér-problémák. A koleszterin elleni harc: szánalmas vegetáriánus-ressentiment. Könyörtelen, korlátolt, kapzsi, kukacoskodó, katakomba kuckótojás! A pokolban csak bolti szalonna van, rozskenyérrel. Jézus mondta a tanítványoknak a halpucolásról szóló példabeszédben: „Sajnálom őket, kiknek nincsen tokájuk!” Emlékszünk még, mit vágott Arisztotelész Platón fejéhez: „Szeretem az igazságot, de a szaftot jobban!” „A jó szalonna böjt idején is fogyasztható, csak nem kell hangoztatni” – írja már Szent Pál is a denverieknek szóló, százhatvanadik levélben. Hérakleitosz szerint a lélek széle zsíros. („Fatai, maika, limpio!”) Ez egyszerűbb, mint az egyszeregy, mégsem látja a modern ember az erdőtől a gyújtóst. Freud semmit sem tud a szalonnapörcről, de Jung sem! Kizárólag a női seggről szabadna írni! Madárdal, barackillat, pipadohány. Ülök a meggyfa alatt, és a szalonnáról gondolkodom. Vagy a szalonna gondolkodik rólam. Vagy én vagyok a meggyfa. Nem mindegy? Pacsirta, alkony, ribizlibor, szarka-marka. Szalonnát sütni július 13-án, 21:14-kor kell. A régiek ezt tették. Minden más: lélekrontás, teremtésrombolás, hagyománytiprás, létpusztítás: „carpulga e carpulgalus”! (Coitus Hipercampus, 4/34, A kicsinyes kis trákokról) Vagy van otthon szalonnád, vagy nincs. Mindenesetre az aszkéta vágjon vékonyabb szeletet. Aki pedig abálni akar, abáljon, abálhat. 2600 éve történt valami a szalonnázás körül, azóta a süllyedés: folyamatos. Van, aki nem tesz rá hagymát. Lelke rajta. Számunkra az ilyen elveszettnek tekinthető. Van, aki Mája fátylától nem látja a bürkét. Ezzel sincs dolgunk. A salátában nincs morál! Szubsztanciával még senki nem lakott jól. Aki szerint a szalonnán kívül más is létezik: káprázatok foglya. Hiszen a bölcs tudja, hogy ahol angyalok szalonnáznak, nem veszhet kárba egyetlen zsírcsepp sem. A bölcsesség nem kimondható, ideális parázs nem létezik. Ha este szalonnát sütsz, s előtte délben nem ettél halat: rohadj meg! Anus Palimpex Turbo Diesel írja a hekatalai töredékekben: gondozzátok köszvényeiteket! Ha ezt nem érted, menj vissza human resources managernek, és add vissza a bicskám! A zsírcsepegést nem nem akarni: ugyanaz, mint akarni, hogy ne. („Carlavial mundi!”) Az archaikus ember nem a szalonnáért szalonnázott. („Wirgháoio pirlipoioa!”). Az individuális, újkori ember alszik: soha nem fog jó nyársat találni. („Niarsin limba, niarsun lai.”) Szent Clitoris története erről szól: szeresd a gyűlölködőket gyűlölőket! Egyszer láttam egy marxistát szalonnázni: brrrrrrr! Mit igyak a szalonnához? – kértem tanácsot magamtól végül, míg egy pillangó szállt le a térdemre. Borozás közben az ember: isteni, ha Isten borozik: emberi. Ahány női mell, annyi rizling. A tramini kacagó pincérlány, kinek jól áll, ha molett, de azért kevesebb rúzs több lenne. A krimi az irodalom rozéfröccse. A chardonnay cisz-moll egy hamis zongorán. A furmint moll, az aszú dúr. Megkülönböztetek allegro és adagio ivást. Ismerem a wagneri és a sanzon típusú másnapot. Igyál, amit akarsz! – s a pillangó elröppent. A jó szalonnához nem kell sok, csak még pár jó tanács. („Ne kövessetek!”) Sütés közben tarts a zsebedben két szem fügét, de ne egyél belőle! A tálalásnál nem kell perzsául énekelni, de ajánlott! Ha nem mész el minden nap egy egresbokor mellett, nem élsz! Hajnalban lucernát kell rágni, nincs más út! Elköltözni Tibetbe, és 40 évig a petrezselyemre gondolni: az élet helyett: lét!