Ugrás a tartalomra
Közösség

Címke

Gondolatok

"Bizonyára meg kell halni, hogy feltámadjunk. A létezés misztériuma ez, és ugyanakkor örök törvény: el kell engedni, hogy megkapd, el kell felejteni, hogy megtudd. Viszont nem azt kapod meg, amit elengedtél, hanem többet, nem azt tudod meg, amit elfelejtettél, hanem jobbat. Ezért aki feltámadt, több, mint aki meghalt."

104 cikk

Váncsa Zalán: Boldog merengés

Nagy gyakorisággal barangolom a vadregényes erdők rengetegét, mélységes tisztelettel fordítom minden felé orcámat, leborulván a természet megfoghatatlan ereje e…

Váncsa Zalán

Búcsú a politikától

Érdekes dolog történt időközben. Valamikor huszonéves koromban nem érdekelt a politika, nem érdekelt a jobb vagy bal oldal, úgy gondoltam, hogy a politika egy o…

János-Széll István

Meghívó a karneválba

Kedves barátom, ülök otthon a tévé előtt, váltogatom a csatornákat, nézem a híradókat, tájékozódási megfontolásból, és közben eszembe jut, hogy mennyire tájékoz…

János-Széll István

Váncsa Zalán: Hazatértem

Valami életet lehelő, barátságos sugallat keringett a levegőben, mintha tavaszi lenne már, noha a hó enyhe illata belemosolygott a táj ébredező játékába s óvato…

Váncsa Zalán

Váncsa Zalán: Időtlenség

A Napnak aranypompája cirógatta a dombok, hegybércek vonulatait nap szentület idején, valamely este volt ez az ünnepélyes alkalom, ismeretlen időszámítás szerin…

Váncsa Zalán