Sava Babic: Hamvas és a szerbek...

1. Hüperioni esszék, 2. Scientia Sacra 1., 3. Patmosz I., 4. Patmosz II., 5. Patmosz III., 6. Babérligetkönyv, 7. A világválság, 8. Száz könyv, 9.A bor filozófiája, 10. Titkos jegyzőkönyv, ll. Unicornis, 12. Silentium, 13. Ugyanis, 14. Hexakümion, 15. Mágia szutra, 16. Arkhai, 17. Óda a XX. századhoz, 18. Tabula smarag­dina, 19. Láthatatlan történet, 20. Regényelmé­leti fragmentum, 21. Szilveszter, 22. Öt géniusz. 23-29. J(arneJlál f- VII., 30. Bizonyos tekin­tetben, 31. Maya, 32. Forradalom a művészet­ben, 33. Scientia Sacra II., (Tíz esszé és válo­gatás következik, amit 1919-1948 között adtak ki.) 34. A modern irodalom (1. 1919­-1930), 35. Apokaliptikus természetfilozófia (2.1931-1933),36. És ami utána következik (3. 1934), 37. Ember művészet nélkül (4. 1935), 38. A közvélemény anatómiája (5. 1936), 39. Szépség (6. 1937-1938),40. Szellem és hatalom (7. 1939-1940), 41.Tár­sadalmon kívül (8.1941-1942), 42.A háború nagysága és az ember kicsinyessége (9. 1943­-1944), 43. Füstparipán (10. 1945-1948), 45. Lázár miközöttünk (1963-1964), 46. Sza­repta, 46. Weöres Sándor: Teljesség  felé, 47. Ke­mény Katalin: Levelek a halott baráthoz, 48. Kemény Katalin: Az ember, aki ismerte a saját neveit, 49. Anthologia humana...

Egyes műveket, amelyek közel állnak Hamvas­hoz és a köréhez, szinte nem is kell élesen meg­különböztetni az ő műveitől, bár egészen más szerző keze alkotta őket. Ezért nagyon érdekes Weöres A teljesség felé című műve, a két nagy alkotó gondolkodásának különös egyesítése. Amíg Kemény Katalin műve, bizonyos szem­pontból értékes Hamvas-elemzés, más szem­pontból nézve bifurkációs Hamvas változat.

Egészen különös dolog Hamvas Anthologia humana című művének a fordítása: ez Hamvas­mű, de ugyanakkor fordítás is. Az eredeti művek nyelvéről kellene fordítani, azonban olyan "ham­vasiak", hogy magyarról is lehet. Úgyszintén, hasonló veszély áll fenn, ha eredetiből fordítjuk,mert akkor Hamvashoz és ezeknek a részletek­nek az ő olvasásához kell illeszkedniük.

Most az Anthologia humana-t fordítom, év végéig be kellene fejeznem. Már az ötvenedik mű - A magyar Hüperion - fordításához készülök, kiadása karácsonyra van bejelentve, de tegnap hallottam a kiadótól , hogy nem lesz kész... Te­hát, nincs olyan hozzáférhető mű, amit le lehet­ne fordítani, mert minden könyvformában vagy folyóiratban megjelent mű le van fordítva szed) nyelvre.

Az a fogadtatás, amiben a Hamvas művek­nek nálunk része van, abban is tükröződik, hogy A határok szétfoszlanak, nemde című terjedelmes kézirata végéhez ért. Tulajdonképpen ez Hamvas Béla művének recepciója. A kézirat két részre oszlik: "Margó", a jegyzeteim mindarról, ami Hamvasra és a műveire vonatkozik, ez több, ezerre rúg; "Erdei tisztás", teljes aláírt szövegek, először az enyémek, majd bekapcsolódnak más szerb szerzők is, sőt Magyarországról is több mint száz szerző 170 szövegét tartalmazza Ham­vasról. A kézirat alcíme "Hamvas Béla elfogadása a szerb kultúrában", majd a magyarországi fogad­tatásra is kiterjed, míg a végén csak a "Regény" alcím szerepel. A kéziratot egyenként 10-10 ívből álló 12 osztottuk, az első könyv december végén jelenik meg, a többiek pedig a következő pár évben 2000-ig. Az utolsó, tizenkettedik könyv nem viseli majd a l2-es számot, hanem 11és 1/2 (a számtan ismerői tudják, hogy miért), és ebben lesz az összes előző könyv teljes tartalma, vala­mint mutatói. A névmutató tulajdonképpen a regény szereplőinek hosszú névsorát tartalmaz­za, legelején a következő magyarázattal "Minden személy valós, sőt még az a kettő is, akik itt nincsenek feltÜntetve (Hamvas Béla és Sava Babic) , a regényben Vasa Delié kivételével - aki annyira fiktív amennyire Radafuko valódi ­- nincs egyetlen kitalált személy sem. A Karnevál című Hamvas regény ismerőinek világosak a célzások. Azoknak az olvasóknak, akik nem tud­nak jegyzeteket olvasni, hogy egy ilyen könyv ne legyen unalmas, mindegyik oldal felső frízén Hamvas bio-bibliográfia lesz, és rövid idézetek az 1934-1948 és az 1975-2000 közötti fogadta­tásáról. Az első frízen pedig egész sor idézet Hamvas műveiből időrendi sorrendben.

A Belgrádi Filológiai Egyetem Hungarológiai Tanszékén már az egyetemi tanulmányok kezde­tétől Hamvasnak, mint írónak nagy figyelmet szentelnek. Az első évfolyamon, az első vizsga keretén belül (Bevezetés a hungarológiába) Ham­vas a leggyakrabban idézett író, ezzel buzdítva az egyetemistákat olvasására. És így van ez az egyetemi évek egész ideje alatt. Az első generá­ció ebben az évben diplomázott le, a záróvizsga kérdéseinek egy csoportja Hamvasra és műveire vonatkozott. Minden egyetemista egy kérdést húzott ki Hamvasról, de már az írásbelin is mind­két téma magában foglalta Hamvast (1. Lukács és Hamvas párhuzam, 2. Három rövid regény­elemzés: Konrád: Látogató, Bodor: Szinisztra körzet, Hamvas: Ugyanis).

Hamvas kitűnő fogadtatása után, amelyet nem lehet összehasonlítani más hasonló ese­ménnyel a szerb kultúrában, a magyar Írók és gondolkodók köre fokozatosan bővülhet. Ezért a legjobb Hamvas körével folytatni, Szabó La­jos és Tábor Béla Vitairat a szellem ellen című műve le van fordítva, Szabó Lajos többi esszéjét pedig most fordítom... Azt, hogy megismét­lődik egy hasonló magyar Író sikeres befoga­dása, mint ahogy ez Hamvassal történt, nem lehet elvárni, de a szerb kultúra már ösztönözve e különös életműve!, bizonyosan képes befo­gadni más magyar alkotókat.

Az olvasóinkat Hamvas magyarországi befo­gadása is érdekli, és sehogy sem tudják felfogni, hogy miért viszonyul a hazája, legalábbis eddig, ilyen különleges erkölcsi nagysághoz és nagyvilá­gi gondolkodóhoz mostoha módon. A mai hely­zet Magyarországon, különösen bizonyos körök­ben a következő: könnyű kézlegyintéssel elvetik Lukács György nézőpontjait, mint elavult téve­déseket, de ahogy megemlítik Hamvas Bélát ­Lukács róla alkotott véleménye még mindig érvényes. Nem furcsa ez?

Már a Hamvas művek eddigi szerb befoga­dásából is kitűnik, hogy először a nyílt szellemű olvasók fedezték fel, a költők, írók, művészek, és csak ezután a tudósok. Az különösen érdekes, amikor más-más szakterületű tudósok nyilatkoz­nak róla. Éppen ezért hoztam el kinagyítva Ni­kola Pantié paleobotanikus, akadémikus egyik könyvéből az "Egyetemes emberi szellemiség spirálja a geológiai időben" ábráját, melyen az emberiség fejlődését ábrázolja, a logosztól az írá­son, a nagy kultúrákon, görögökön, Jézus Krisz­tuson és a nagy gondolkodókon és tudósokon át, és az utolsó spirálon ott találjuk Hamvas Bélát. . .

Szerbiában sokan írnak már Hamvasról és műveiről, de úgy írni róla mint például Balzacról, Tolsztojról, vagy Thomas Mannról helytelen, ahogy Dosztojevszkijről úgy még lehet, de nem javasolt. Jakob Böhméről, René Guénon-ról, Hamvasról másképpen kell írni. Csak az írhat és gondolkodhat róluk, akit a műveik megszólítot­tak. Ilyen pedig nincs sok, se nálunk, se Magyar­országon. Ez a megszólítás más műveknél is fontos lehet, de Hamvas műveinél az olvasáshoz és az elmélkedéshez nélkülözhetetlen. (Lehet, hogy a megszólítás kifejezés nem is áll olyan messz­e Gadamer Betroffenheit kifejezésétől, melyet szerbre pogodernost-nak fordítunk.)

Amikor René Guénon tanítványa értékelést írt a tanáráról egy francia filozófiai lexikon szá­mára, kihasználta azt a lehetőséget, hogy hoz­zátegye Guénon horoszkópját. Nálunk elkészí­tették és kiadták Hamvas horoszkópját, nagyon tanulságos.

A magyar kultúrának kutyakötelessége, hogy tisztázza a viszonyát Hamvas Béla személyével és műveivel. Egy kultúra anélkül is élhet és fej­lődhet, hogy ezt megtegye, de akkor csonka, nem teljes, alacsony marad. Reménykedni kell abban, hogy hamarosan megtörténik ez az értékelés, és így Hamvas életműve megtermékenyíti a magyar kultúrát.