Mi a jó és miért?

Vannak ilyen állítások : “ minden gyerek tisztán születik”, “mindenki tudja, mi a jó”, a férfiak agresszívek”, “ a nők gyengék”, stb. Ennél súlyosabb az, amikor az isteni rend vonatkozásában beszélnek félre. A legmegdöbbentőbb az volt számomra, amikor olyat hallottam metafizikával foglalkozó körökben , miszerint a megváltás ( az ők olvasatukban inkább megvalósulás) aktusa nem kötelező mindenkire nézve.

Amit most megkísérelek leírni, nem népszerű. Vagyis nem emészthető egyformán mindenki számára. Mert ilyen, hogy mindenki - nincs. Ebben nem lehet gondolkodni. Egyén van,személy van.Ezért az egészség is,a boldogság is csak személyesen mérhető.

Szeretem a nem népszerű írókat, mert abban járnak, hogy a tömeggondolkodásból és világmegváltás ideológiáiból kihámozzák a megterhelt lelket.

Gyerekként mindent elolvastam, ami a kezembe került. Később jöttem rá, milyen fokú igényességem volt. Megfelelt a Rák Lilithemnek és a kettes házas Szűz leszállómnak. Be akartam kebelezni mindent, ami épp tetszetős és finom.:) A Bikában álló Szaturnuszom rendszerint leállított, rosszullét formájában.Többnyire fizikai rosszullét volt,de sűrűn voltak sírós napjaim is.Ha odafigyelek, semmi bajom.

Van olyan elképzelés, hogy „mindenki tudja, neki mi a jó”. Ha ez igaz lenne, ma egy nagyon jó, mindenki számára ugyanúgy jól és szépen élhető világban élnénk.

Éppen az a helyzet, hogy annak a személynek van jó, szép és igaz élete, aki önmagához képest megnézi, hogy neki mi, hogyan és mikor jó vagy nem jó, valamint nem él az ugyancsak divatos “ minden relatív “ illúziójával. Az a személy él egészségesen és boldogan, aki önnön teljessége iránt nem közömbös. Akit érdekel az, hogy mitől romlik vagy romolhat el az egészsége, akinek fontos, hogy mitől boldogtalan, az foglalkozni fog a teljesség kérdésével.

Leginkább női személyek fogékonyabbak erre, mert ők az állandósággal (a szeretet princípiumával) vannak analogikus kapcsolatban. Nyilván , hogy amíg nincs semmi baja valakinek ,sem egészségileg, sem egyéb vonatkozásban nem keletkezik vesztesége vagy fájdalma, addig nem fogja elég komolyan venni önmagát és a teljesség mibenlétére sem less kíváncsi. Viszont a teljesség létezése és hívása megszüntethetetlen. Azt nem lehet elmondani, hogy létezne olyan személy, akinek valami szenvedni valója ne lenne, s ha van, ezt pont az őt fenntartó teljesség erői ne jeleznék számára.

Önmagát tisztán látni még nem képes szemléletből kifolyólag, „csak úgy” is jöhetnek valakinek önmagára nézve boldogtalansági érzetei illetve késztetése az önsorsrontásra.

Szóval nem tudjuk minden téren és minden tekintetben, hogy számunkra mi a jó és a paradoxon az, hogy miközben éljük az életünk, aközben derül ki, hogy tisztánlátás nélkül nincs önbeteljesülés. Valahol mindig kilóg a lóláb. Kiderülnek a hibák, kiderülnek a „jók”, amik nem voltak azok. Rosszul jártam- mondja a magyar közmondás. Fájlalja a fejét, szoktuk mondani. Kifejező nyelvünk van és nem enged hazudni. Nem valaki miatt , hanem az általunk elkövetett hiba miatt szenvedünk.

Szabadságunk csak felelősségünkkel együtt mérhető. Mikor gyerek az ember, akkor a szülei /nevelői felelőssége szabja meg szabadságát.

Emlékszem, gyerekkoromban mindig megkérdeztem nagyanyámat (mert inkább az ő gondozása alatt voltam), hogy ehetek-e ilyen ételre olyan ételt? Fogok-e hányni ha összeeszek valamit valamivel? 😊 Volt rá példa, hogy ilyen történt, rosszul lettem és ezért ez nekem már akkor lecke volt.

 Ma nagymamakorú vagyok. Megismertem az asztrológiát és helyreigazítottam a valóságról alkotott látásmódomat. Visszatekintve látom, hogy eleve vakfoltokkal és ezek átvilágítási igényeivel egyaránt születtem a világra. Mindenki így születik, ezért csak személyesen tudja kijavítani hibáit, kigyógyítani magát az illúziókból.Tévedés abban járni, abban hinni, hogy tiszta lapokkal jövünk és mások, kívülről írják meg az élet programjaink. Netán a bolygók misztikus sugarai vetnek ránk ilyen-olyan energiát és attól ilyenek vagy olyanok vagyunk. Vagy ezzé vagy azzá válunk pusztán véletlenségből. Ilyesmikkel nincs mit kezdeni.

Nem segít a sok olvasás sem, ha az pusztán vak vágyainkat szolgálja ki. Sok esetben az úgymond jó nevelés sem segít, ha a jó csak édesgetést, színjátszást, elnézést jelent.

Fontos megérteni, hogy nem rosszra való hajlamokkal és jóra való hajlamokkal születünk, hanem olyan hajlandóságokkal, amelyek a jót nem ismerik fel valamiért, mint magas rendű jót, vagy a jót rosszul alkalmazzák.Ezek kijavíthatók amennyiben érdekel valakit és segítséggel vagy önállóan megfigyeli, felvállalja és kiigazítja. A művelet akkor jó,ha a mérce helyes.

Az tényleg úgy van, hogy sem fizikai, sem szellemi táplálékot összekeverni nem érdemes, mert utólag mindig kiderül, hogy mosléknál több nem lesz belőle. Ha van tisztasághiány az emberben, azt egy idő után észreveszi, mert esetleg szenved is tőle, akkor nem fog mindent összeenni és összevissza hinni sem. Rend a lelke mindennek.

Végezetül egy idézetet hoztam tápláléknak:„A teljesség hiánya,a tisztaság hiányát jelzi és fordítva: a tisztaság (transzparencia) hiánya a teljesség hiányát idézi elő.” Az egészség alapja a tiszta tudatosságban való életvitel.

Egészségünkre!