Determináció vagy szabadság?

Sokan gondolják, hogy a csillagok befolyásolnak minket. Az ember az Univerzum része, tehát az Univerzumban ható fizikai és Egyetemes Törvények érvényesülnek benne is, rajta keresztül is. De ez nem azt jelenti, hogy tehetetlenek vagyunk, mint a bábuk és csak várnunk kell a “végzetünket”. Az ember is rendelkezik saját akarattal, saját döntéssel, saját teremtő-erővel, ő is része a Kiegyenlítődésnek, ami minden pillanatban megvalósul. Az emberben benne és általa működő energia-minőségek(melyeket a bolygók mutatnak meg a horoszkópban), akár tudatában van az ember ezzel akár nem, az Egyetemes Törvények révén amelyek a világegyetemben a Rendet működtetik, benne is működnek és kiegyenlítődnek. Nem hit kérdése ez. Ugyanúgy ahogy a fizikai törvények (pl. a gravitáció) akkor is működnek, ha nem hiszünk benne, ha nem értjük őket. Az Egyetemes Törvények (E.T.) megértése közel visz magunk megértése folytán a világegyetem megértéséhez. A látás, az tulajdonképpen minden esetben Be-látás, értés, ezután következhet a realizáció.

Visszatérve a determinációhoz. A csillagok, bolygók nem irányítanak, hanem az általuk megtestesített minőségek bennünk emberekben is kapcsolatban állnak az Univerzummal. A mi dolgunk azonban, hogy ezeket a minőségeket az Egyetemes Rend szerint éljük, ezt aszerint működtessük. Ezért van az, hogy létezik olyan Igazság, amely Egyetemes és magunkat ehhez mérjük. A születéskori képletünk (radixunk) azt tudja megmutatni, hogy a bolygók által megjelenített(mintegy szimbolizált) minőség születésünkkor hogyan viszonyult ehhez az Egyetemes minőséghez és egyes minőségek hogyan viszonyultak egymáshoz. Az is kiolvasható, hogy milyen zavar volt az a teremtés-provokáló minőség, aminek a kitisztítása életfeladatunkká lett. Megtehetjük, hogy nem ismerkedünk meg saját minőség-struktúránkkal, csak így nagyon sok olyan tudat-alatti tartalom fog működni elménkben, amely eseményprovokálóvá válik ezáltal. Ezek az események a tudatalatti tartományból, melyek befolyásolják a velünk történteket pontosan arra hivatottak, hogy megismerjük magunkat Egységben, a rejtett minőségeinkkel együtt. Az Igazság mindig a felszínre törekszik, hogy minket felvilágosítson, sőt belevonjon: nekünk kell az Igazsággal Egy-nek lenni! Tehát nem determináció, csak Egyetemes Rend van, amely érvényesül az életesemények során a személyek által – másfelől meg rejtőzködés van, amellyel az ember elrejti maga elől a zavart, a nem tetsző, nem elfogadott, nem társadalom-komfort dolgokat. Amit az ember önmagáról nem tud, mert nem meri, vagy nem akarja tudni, az determinál. A rejtőzködés, a butaság, a zártság determinál. Ezek fognak olyan figyelmeztető problémákat okozni, amelyek eléggé figyelemreméltóak ahhoz, hogy megrázzanak, elgondolkodtassanak, felébresszenek, elindítsanak arra, hogy emberi mivoltunkból csirázó egyetemességet el tudjuk érni.

Addig amíg az ember sodródik az életben, nem figyel és nem Egészben ért, addig az erőterek úgy hatnak, ahogy ösztönszerűen(nem tudatosan és nem éberen) ezt az ember képes megélni, így az események is ennek megfelelően alakulnak. Ilyen értelemben a bolygók hatással vannak ránk, tehát determinálnak. Ki lehet ezt kerülni? Kikerülni nem, csak egyetemes minőségben megélve a jutalmait élvezni. A bábukat az Egyetemes rend nem jutalmazza. A Rend célja hogy Egész-ség legyen, nem véletlen, az ember is azt mondja sokszor “hogy csak egészség legyen, a többi nem számít” csak érteni és tenni is kell érte!

A tibeti tanok szerint is a butaság a főbűnök közé tartozik, lévén, hogy csak az ismeret és gondolkozás által tudja felszabadítani magát az ember. Sokkal többre vagyunk képesek, mint az állatok, akik bár okosak tudnak lenni, még sem rendelkeznek az ember azon tulajdonságával, hogy az ember szellemileg ki tudja emelni magát, ezáltal fel tudja szabadítani is. Rendelkezik az értelmezés és a teremtő képzelet képességével, meg tudja érteni élete rendeltetését, és ennek érdekében tud gondolkodni valamint elszántan küzdeni is. A szabadság csakis így érhető el, mert csak az önismeret és a realizáció tud megszabadítani azoktól az akadályokat képező rejtett imaginációinktól, amelyekre minden egyes ember önkéntelenül hajlamos valahol, mely önsorsrontó sorseseményekbe sodorja, ha nem tudja ezeket magában átvilágítani, megérteni és kijavítani. Az ember képes erre, megvan hozzá minden teremtő képessége, hogy magát az Univerzum Egyetemes Rendjébe állítsa.

“Morális félreértés vagy összeütközés morálisan szabad emberek között kizárt.”(Rudolf Steiner) Érthető, hiszen aki az Egyetemes Értékrend szerint él, az Egy mindazzal az emberrel, aki szintén eszerint vezeti életét.

Minél jobban meg tudjuk tisztítani életképzeletünket a karmikus zavaroktól, annál inkább képesek vagyunk a tudatos teremtésre, így együttműködve az E.T-el szabadon el tudunk érni állapotokat, amikre vágyunk és amiket teremtünk, hiszen az energiánkat és az imaginációnkat is abba tudjuk szabad döntéssel állítani amibe szeretnénk, ha nem veszi el az önkéntelen zavar az “eszünket” (nem észről van itt szó). Amíg félelem van, addig úgyis azzal vagyunk elfoglalva, nincs szabad kapacitásunk. Azért csak a karmikus zavarok feloldása után vagyunk képesek a tudatos teremtésre, mert az eközbeni realizáció közben megtanulunk összhangba kerülni az E. T-el, az Abszolutum Rendjével, így ahogy mind jobban elsajátítjuk a teremtés erőivel való összhangot, ennél fogva már mi is a tudatos teremtés tudásával rendelkezünk. Így sokszor előfordul, hogy az emberek azt mondják majd, hogy “könnyű neked, te megteheted”. Igen, megtehetem, de mindenki megteheti:)) Egyszerűen, ha fogadod az “igét”, akkor a teremtést, az életet szolgálod, tehát teremtő vagy. Ha nem vagyunk annyira tele terhekkel, persze hogy szabadabbak vagyunk! Így azt mondhatnám, hogy lehet akár determináció vagy lehet akár szabadság, a TE döntéseden múlik, melyiket választod. Mondd, te mit választasz? Tetsző a választás szabadsága, ám spirituális szempontból nem hagyhatom, hogy azt gondold, ha a determinációt választod akkor szabad vagy: ez csak a szabad választásod következménye, de nem a Teljesség szabadsága, remélem ezt Te is tudod ;)

Végezetül hamvasi zárógondolatként: az ember egyedül imaginációjában szabad. „Sehol másutt, sem értelmében, /.../ sem cselekvésében, sem akaratában. Csak imaginációjában, mert senki és semmi nem kényszeríti, és nem kényszerítheti, hogy imaginációjának középpontjába kit és mit helyez.”(Hamvas)

http://www.asztroporta.hu/