A hatalom szelídsége, a szelídség hatalma 2

Kezdem is a kérdéseket a végén: mi is valójában ez a misztikusnak tűnő hatalom, ami mindenre ráhúzható, amivel minden magyarázható, és amiből úgy látszik egyeseknek nagyon sok, másoknak nagyon kevés jutott.

Mi ez a valami, amivel lehet élni, és lehet visszaélni? Jut –e mindenkinek, és hol dől el, hogy kinek mennyi és milyen jut? Jó – e a hatalom, vagy nagyon rossz?

Ezek után a hatalom, nagyon  bonyolultnak látszik, de szerintem nagyon egyszerűen:

A hatalom = képesség valamire.

A szelídség = képességeimet minden és mindenki érdekében gyakorolni, megértve mások jogát saját képességeik gyakorlására.

Felelősség = képességeink gyakorlásának következményeit mindenkor viselni

A mai kor embere fordítva ül a lovon, mivel összetéveszti a valódi hatalmat a hatalmaskodással, ami a képesség meglétét ugyan feltételezi, de a felelősséget elhárítja. A legkönnyebben a különböző emberi kapcsolatok körében érhető tetten ez a felelősség áthárítás. A különböző kapcsolatokban vannak olyan jellemző mondatrészek, amik természetesen nem mindig szó szerint hangzanak el így, de jellemzően hasonló jelentéssel bírnak.    

Szülő – gyermek kapcsolat   Majd ha nagy leszel ….

Hiányzik a szelídség, ami elfogadná a gyermekjogát, a megértéshez és a felelősség a magyarázathoz.

Párkapcsolat                         Igen, de te meg …..                                               

Áthárított felelősség, amivel viselnénk tettünk következményét

A valódi hatalom olyan valami, mint a tisztelet; nem lehet kikövetelni, mindenkinek annyi jut belőle, amennyit saját magával szemben érvényesít. A valódi hatalom ott kezdődik, hogy uralkodom magamon. Az igazi hatalom nem hatalmaskodás, csak annyit vár el a másiktól (vagy kevesebbet) mint amennyit teljesíteni tud.  A hatalom gyakorlását az archaikus családokban az apa reprezentálta, övé volt a felelősség és a követelés, a hozzá kapcsolódó megértés és szelídség képviselője volt az anya.  

Mai fölborult világunkban sem az apai sem az anyai szerepek nem tiszták, mint ahogy fölborulni látszanak a férfi és női hagyományos szerepek is. Bár lehet, hogy ezért sokan megköveznek, komoly párterápiás gyakorlattal, bátran állíthatom, hogy nem működnek azok a kapcsolatok, ahol fölcserélődnek a szerepek, még kevésbé azok, ahol ezek a szerepek nincsenek kijelölve.

A nemi szerepek nem önkényesen választhatók, bár mint a régi vicc mondja „igény pedig lenne rá”. Tapasztalatom szerint azok a párok, ahol megpróbálták a szerepeket összecserélgetni, akár a női egyenjogúság jegyében, akár a férfi gyöngesége miatt, sokkal gyakrabban veszekszenek és könnyebben válnak.

Társadalmi léptékű probléma a széteső, a csonka család, mivel az egy-szülős nevelés már annak a lehetőségét is kizárja, hogy a fölnövő gyermek lássa a kétféle szerepet a valóságban megnyilvánulni. Sajnos sem az óvoda, sem az iskola nem tudja pótolni ezt a kieső információt, mivel elnőiesedett pedagógusgárdája szintén nem mutat, nem mutathat kiegyensúlyozott példát.Hogyan jelentkezik ez lányok, és hogyan a fiúk esetében :  

Lányok jellemző mondatait idézem, amik a párterápiákon hangzanak el: -        

Nem képzeled, hogy rabszolgaként mosok, főzök rád……. Én ugyanúgy dolgozom, nem vagyok cseléd….  Te is ki tudod mosni a sz… gatyádat… A te gyereked is …… Nem leszek olyan elnyomott, mint anyám…..

Ugyanerre rímelő fiúk által mondott mondatok:

Te is kereshetnél már….. Nem foglak eltartani…. Ki akarsz nyírni, nem várhatod el tőlem…. Te akartál gyereket….. Nem vagyok a testőröd, védd meg magad…..

A leginkább elkeserítő mindebben, hogy pontosan az a réteg a leginkább érintett, aminek tagjait értelmiségnek neveznék.