Ugrás a tartalomra
Közösség
János-Széll István

Szerző

János-Széll István

Alapelvem, hogy az ember azért van itt e világban, mert létezésének célja van, és ez a cél túlmutat a fizikai léten. Azáltal, hogy gondolkodunk és cselekszünk, önmagunkat megismerjük, félelmeinket és hiedelmeinket legyőzzük. Mindezt addig és addig, amíg egy parányi sötétség sem marad bennünk. Hosszú az út, de a végére az embernek az életéből művet kell alkotnia.

110 cikk

Cikkek

A Vénusz tisztelete

Pár napot a virágok tanulmányozásával töltök. Vidám sokszínűség tölti be a napjaimat. Kellemes az időjárás is ezekben a napokban, nincs túlzottan meleg, így egé…

János-Széll István

A Merkúr tisztelete

Azzal a nyugalommal alszom el, hogy most már értem a Napot és a Holdat, a kiáradást és a befogadást, reggel azonban furcsa hangokra ébredek. Mintha valaki éneke…

János-Széll István

A Hold tisztelete

Másnap korán ébredek, hűvös van, az eget sötét felhők borítják. Eső illata terjeng, s csak néhány madár énekét hallani. Kiülök a ház elé, magamba szívom az illa…

János-Széll István

A Nap tisztelete

Az eszemet otthon kellett volna hagyni, mert akkor többet látnék, mint így. Az ész mindenbe bezavar. Mindig valaki akar lenni, okoskodik, spekulál. Miközben a t…

János-Széll István

A boldogság nem cél

Az élet legnagyobb kérdései, amelyeket a legtöbb ember, legalább egyszer, feltesz magának: mi az értelme az életnek? Mi a feladatunk az életben? A legtöbben arr…

János-Széll István